Fordítások

Fejezet a Levelek otthonról című Kryon könyvből

Universal Calibration Lattice^® - Univerzális Kalibrációs Háló

Egy tizenkét energia-átvitelből álló sorozat

8. Üzenet: Ráébredés belső nyugalmadra

HALÁLKÖZELI ÉLMÉNY- EGY KICSIT MÁSKÉPP!

Részlet Dr. Lee Worth Bailey és Jenny Yates A halálközeli élmény: szöveggyűjtemény (The Near-Death Experience: A Reader) című könyvéből.


Mellen-Thomas Benedict 1982-ben élt át halálközeli élményt.(HKÉ) Több mint másfél órán át volt halott, miután rákban meghalt. HKÉ-je során kiemelkedett a testéből, és belépett a fénybe. Mivel kíváncsi volt, hogyan működik az univerzum, feltárultak előtte a létezés távoli mélységei; sőt még ezen is túlra, az ősrobbanás mögötti  ürességébe is eljutott. Tapasztalata során sokat megértett a
reinkarnációról is.

Halálközeli élményéből tudományos felfedezéseket is vissza tudott hozni. Mellen-Thomas Benedict azóta a sejtes kommunikáció mechanizmusait, valamint az élet és a fény kapcsolatát kutatja. Azt
találta, hogy az élő sejtek nagyon gyorsan reagálnak, ha fénnyel ingerlik őket, ami - többek között - nagy sebességű gyógyulást eredményez. Mellent-Thomas Benedict kutató, feltaláló és előadó; hat
szabadalma van az USA-ban.


1982-ben meghaltam végállapotú rákban. Operálhatatlan volt az állapotom, s a kemoterápia csak ahhoz segített volna hozzá, hogy még inkább vegetáljak. Azt mondták, hat-nyolc hónapom van hátra. Az 1970-es években az információ megszállottja voltam, s egyre inkább elkeserített a nukleáris krízis, az ökológiai válság, és így tovább. Szóval, mivel nem spirituális alapon szemléltem a világot, elkezdtem hinni abban, hogy a természet hibát követett el, és hogy valószínűleg rákos szervezetek vagyunk a bolygón. Nem láttam módot arra, hogy kikeveredjünk mindazokból a problémákból, melyeket magunknak és a bolygónknak teremtettünk. Minden embert ráknak tekintettem, és
pontosan ezt is kaptam. Ez ölt meg engem. Légy óvatos a világnézeteddel. Visszaüthet, főleg ha negatív világnézetről van szó. Az enyém súlyosan negatív volt. Ez vezetett el a halálomhoz.
Mindenféle alternatív gyógymódot kipróbáltam, de nem segített semmi.

Ezért aztán elhatároztam, hogy Istennel rendezem le az ügyet. Még sohasem szembesültem Istennel, és nem is foglalkoztam vele. Akkoriban nem volt rám jellemző a spiritualitás, de tanulni kezdtem róla és az alternatív gyógyászatról. Eldöntöttem, hogy mindent elolvasok, amit csak tudok, és tájékozódom a témában, mert nem akartam, hogy meglepetés érjen a másvilágon. Úgyhogy különféle vallásokba és filozófiákba merültem bele. Mindegyik nagyon érdekes volt, és reményt
adott arra, hogy van valami a túlvilágon.

Ugyanakkor semmiféle egészségügyi biztosításom nem volt – színes üvegablakok festésével foglalkozó művészként dolgoztam akkoriban, persze önalkalmazásban. Mindenféle biztosítás nélkül találtam magam szembe az egészségüggyel. Nem akartam anyagilag tönkretenni a családomat, ezért aztán eldöntöttem, hogy magam kezelem ezt a problémát. Nem voltak állandó fájdalmaim, de olykor elvesztettem az eszméletem. Oda jutottam, hogy már nem is mertem vezetni, s végül
szeretetotthonban kötöttem ki. Saját ápolónőm volt. Nagyon sokat köszönhetek ennek az angyalnak, aki végigcsinálta velem betegségem utolsó fázisát.

Körülbelül tizennyolc hónapig tartott. Nem akartam túl sok gyógyszert szedni, mert a lehető legtudatosabb akartam maradni. De aztán olyan nagy fájdalmaim voltak, hogy a fájdalmon kívül már nem is volt semmi a tudatomban; ez szerencsére csak néhány napig tartott általában.

Emlékszem, ahogy egyik nap 4:30 körül felébredtem, és egyszerűen tudtam, hogy ez az. Ez az a nap, amikor meghalok. Így aztán felhívtam néhány barátomat, és elbúcsúztam tőlük. Felébresztettem az ápolónőmet, és elmondtam neki is. Megállapodtam vele abban, hogy hat órára magára hagyja majd a holttestemet, mert korábban azt olvastam valahol, hogy midenféle érdekes dolog történhet, amikor meghal az ember. Visszafeküdtem aludni. A következő dolog, amire emlékszem, az az, hogy
elkezdődött egy tipikus halálközeli élmény. Hirtelen teljesen éber lettem, és felálltam, de a testem az ágyban maradt.

Sötétség vett körül. A testen-kívüliség élménye még élénkebb volt, mint a szokványos tapasztalat. Olyannyira élénk volt, hogy minden szobát láttam a házban; láttam a háztetőt, a ház környékét, és még a ház alá is be tudtam nézni.

Ragyogott a fény. Felé fordultam. Nagyon hasonlított arra, ami sok más ember halálközeli élményének leírásában is szerepel. Pompás volt. Érzékelhető; éreztem a fényt. Vonzó; úgy akarsz odamenni hozzá, mint ahogy ideális anyukád vagy apukád karjaiba akarnád vetni magad.

Ahogy a fény felé indultam, intuitíven tudtam, hogy ha belemegyek, halott leszek.

Ezért aztán, míg haladtam a fény felé, így szóltam: "Kérlek, várj egy percet, várj egy picit. Gondolkodni akarok erről; beszélni szeretnék veled, mielőtt odamegyek."

Ekkor, legnagyobb meglepetésemre, a teljes élmény megállt. Tényleg befolyásolhatjuk halálközeli élményünket. Nem hullámvasúton vagyunk. Tehát a kérésem tiszteletben részesült, és beszélgetésbe merültem a fénnyel, ami különféle alakokat öltött közben; Jézus, Buddha, Krishna, mandalák, archetipikus képek és jelek formáját vette fel.

Megkérdeztem a fényt: "Mi folyik itt? Kérlek, fény, világosíts fel magadról! Tényleg tudni akarom, mi a helyzet valójában."

Igazából nem tudom elmondani a pontos szavakat, mert afféle telepátia zajlott közöttünk. A fény válaszolt. A hozzám továbbított információ az volt, hogy a hiteink alakítják azt, hogy milyen visszacsatolást kapunk a fény előtt. Ha például buddhista vagy, katolikus vagy fundamentalista, a saját hitrendszerednek megfelelő visszacsatolást kapsz. Lehetőséged van arra, hogy ezt megvizsgáld, de a legtöbb ember nem teszi.

Ahogy a fény feltárta magát nekem, tudatára ébredtem annak, hogy igazából Önmagunk Felsőbb énjének mátrixát látom. Csak annyit tudok erről mondani, hogy mátrixszá változott, emberi lelkek mandalájává, és hogy azt láttam, hogy amit a mindannyiunkban benne lévő Felsőbb Énünknek
nevezünk, nem más, mint egy mátrix. Emellett átjáró a Forráshoz; mindannyian közvetlenül, közvetlen tapasztalatként fakadunk a Forrásból. Mindannyiunknak van Felsőbb Énje vagy lényének egy olyan része, amit mindléleknek lehetne nevezni. Legigazabb energiaformájában
tárulkozott fel számomra. Igazából úgy tudom csak leírni, hogy a Felsőbb Én lénye leginkább egy átjáróhoz hasonlítható. Nem úgy nézett ki, de közvetlen kapcsolat a Forrással, amivel mindannyian
rendelkezünk. Közvetlenül összekapcsolódunk a Forrással.

Tehát a fény megmutatta nekem a Felsőbb Én mátrixot. Teljesen világos lett számomra, hogy az összes Felsőbb Én egyetlen lényként kapcsolódik össze; minden ember egyetlen lényként kapcsolódik össze; valójában ugyanaz a lény vagyunk, ugyanazon lény különböző aspektusai.
Ez a lény nem foglalt állást egyetlen konkrét vallás mellett sem. Ez tehát az, amit ez a lény visszacsatolt felém. S én emberi lelkek mandaláját láttam. A legszebb dolog volt, amit valaha is láttam.
Belementem, és egyszerűen elárasztott. Olyan volt, mint az összes szeretet, amit az ember valaha is akart. Az a fajta szeretet volt, ami felüdít, gyógyít, regenerál.

Ahogy megkértem a fényt, hogy magyarázzon tovább, megértettem, micsoda a Felsőbb Én mátrix. Van egy rácsozat a bolygó körül, ahol az összes Felsőbb Én összekapcsolódik. Olyan ez, mint egy nagy társaság; egy újabb finom energiaszint körülöttünk; a szellemi szint, mondhatnánk.

Ezután, néhány pillanat múlva, további felvilágosítást kértem. Igazán tudni akartam, hogyan is működik az univerzum, és készen álltam a következő lépésre.

Így szóltam: "Készen állok, vigyél!"

A fény ekkor az általam valaha is látott legszebb dologgá változott:
az ezen a bolygón élő emberi lelkek mandalájává.

Korábban negatív elképzelésem volt arról, ami a bolygón zajlik. Amikor megkértem a fényt, hogy adjon további felvilágosítást, azt láttam ebben a csodálatos mandalában, hogy milyen szépek is vagyunk lényegünket, bensőnket tekintve. A legeslegszebb teremtmények vagyunk mi. Az emberi lélek, az emberi mátrix, amit együtt alkotunk, teljesen fantasztikus, elegáns, egzotikus, minden. El sem tudom mondani, mennyire megváltozott abban a pillanatban az emberi lényekről alkotott
véleményem.

Így szóltam: "Ó, Istenem, nem tudtam, milyen szépek vagyunk!"

Bármilyen szinten vagy, legyen az magas vagy alacsony; bármilyen alakot viselsz, a legszebb teremtmény vagy; igen, te.

Elképedve ébredtem rá, hogy egyetlen lélekben sincs gonoszság.

"Hogyan lehetséges ez?" - kérdeztem.

Az volt a válasz, hogy egyetlen lélek sem bennerejlően gonosz. A szörnyű dolgok, melyek az emberekkel történnek, rábírhatják őket arra, hogy gonosz dolgokat kövessenek el, de a lelkük nem gonosz. Amire minden ember törekszik, s ami fenntartja őket, az a szeretet; ezt mondta nekem a fény. Ami eltorzítja az embereket, az a szeretet hiánya.

Azt hiszem, folytatódtak a fénytől érkező kinyilatkoztatások, majd megkérdeztem tőle: "Azt jelenti ez, hogy üdvözülni fog az emberiség?"

Ekkor, mintha spirális fények özönével harsogna egy trombita, ezt mondta a Nagyszerű Fény: "Emlékezz erre, és sohase felejtsd el: te üdvözíted, váltod és gyógyítod meg önmagad. Mindig is így volt. Mindig is így lesz. Még a világ kezdete előtt úgy lettél teremtve, hogy meglegyen erre a hatalmad."

Ebben a pillanatban még több dologra is ráébredtem. Ráeszméltem arra, hogy MÁR ÜDVÖZÍTVE VAGYUNK, és hogy mi üdvözítettük magunkat, mert úgy terveztek minket, hogy önmagunkat korrigáljuk, mint ahogy Isten univerzumának többi részét is így tervezték. Erről szól a második
eljövetel.

Teljes szívemmel köszönetet mondtam Isten fényének. Ezekkel az egyszerű szavakkal tudtam csak kifejezésre juttatni teljes nagyrabecsülésemet:

"Ó, édes Istenem, drága Univerzum, drága Nagyszerű Én, szeretem az életemet!"

Úgy tűnt, még mélyebben magába szív a fény. Olyan volt, mintha teljesen elnyelt volna. A mai napig is leírhatatlannak találom ezt a szeretet-fényt. Másik birodalomba léptem be, ami még mélyebb volt, mint az előző, és olyan valaminek ébredtem tudatára, ami még ennél is több volt. Hatalmas fényáramlat volt; mérhetetlen és teljes, mélyen az élet szívében. Megkérdeztem, mi ez.

Így felelt a fény: "Ez az ÉLET FOLYÓJA. Igyál ebből a manna-vízből szíved vágya szerint!"

Így is tettem. Ittam belőle egyszer, aztán még egyszer. Magából az életből ittam!
Eksztázisba estem.
Ezután így szólt a fény: "Van egy vágyad."
Mindent tudott rólam a fény, mindent, ami múlt, jelen és jövendő.
"Igen!" - suttogtam.

Azt kértem, hadd lássam az univerzum többi részét is; azt, ami naprendszerünkön túl, sőt az összes emberi illúzión is túl van. A fény ekkor azt mondta nekem, hogy elmehetek az Áramlattal. Megtettem, és átsodródtam a fényen az alagút végén. Egy sor nagyon lágy morajlást éreztem és hallottam. Micsoda sebesség!

Úgy tűnt, hirtelen rakétaként száguldok el a bolygótól ezen az életáramlaton. Láttam, ahogy elsuhan a Föld. A naprendszer egész pompájával egyetemben elsüvített mellettem, majd eltűnt.
Fénysebességnél gyorsabban repültem át a galaxis centrumán, és még több tudást szívtam magamba, ahogy haladtam. Megtudtam, hogy ez a galaxis - az univerzum összes többi galaxisához hasonlóan - az ÉLET különféle változataiban bontakozik ki. Sok világot láttam. A jó hír az, hogy nem vagyunk egyedül az univerzumban!

Ahogy ezen a tudati áramlaton átutaztam a galaxis centrumán, óriási fraktál-energiahullámokká tágult az áramlat. Magam mögött hagytam a galaxisok szuperhalmazait, összes ősi tudásukkal együtt. Először azt gondoltam, valahová tartok; hogy ténylegesen utazom. De aztán ráébredtem, hogy az áramlat tágulásával együtt a saját tudatom is kitágult, hogy mindent magába foglaljon az univerzumban! Az egész teremtett világ elhaladt mellettem. Elképzelhetetlen csoda volt! Igazi
csodálkozó gyermek voltam: csecsemő Csodaországban!

Úgy tűnt, mintha az univerzum összes teremtménye elszállna mellettem, s egy fényfoltban tűnne el. Szinte azonnal megjelent egy második fény. Mindenünnen áradt, és nagyon más volt; olyan fény, ami még az univerzum összes frekvenciájánál is többől állt.

Ismét bársonyos morajlásokat éreztem és hallottam. Tudatom vagy lényem kitágult, hogy a teljes holografikus univerzumot magába foglalja, és még annál is többet.

Ahogy a második fénybe értem, megjelent bennem a tudat, hogy épp most emelkedtem felül az igazságon. Ezekkel a szavakkal tudom a leginkább megközelíteni az élményt, de azért megpróbálom elmagyarázni. Ahogy a második fénybe értem, kitágulásom túlterjedt az első fényen. Mélységes
mozdulatlanságban találtam magam, túl minden nyugalmon. ÖRÖKKÉ láttam vagy észleltem, túl a végtelenségen. Az ürességben voltam. A teremtés előtt voltam; az ősrobbanás előtt. Átléptem az idő kezdetén - az első szón - az első vibráción. A teremtés szemében voltam. Úgy éreztem, mintha Isten arcát érinteném. Nem vallásos érzés volt. Egyszerűen egy voltam az abszolút élettel és tudattal.

Amikor azt mondom, hogy örökké láttam vagy észleltem, azt értem ezalatt, hogy az egész teremtést meg tudtam tapasztalni, amint létrehozza önmagát. Kezdet és vég nélkül való volt. Jó kis tudattágító
gondolat, nem? A tudósok egyedülálló eseménynek tekintik az ősrobbanást, ami az univerzumot teremtette. Én azt láttam, hogy az ősrobbanás csak egyike a végtelen számú ősrobbanásnak, melyek vég nélkül és egyidejűleg teremtenek univerzumokat. Emberi léptékben a fraktálgeometria-képleteket használó szuperszámítógépek alkotta képek járnak ehhez viszonylag közel.

A régiek tudták ezt. Azt mondták, hogy időről időre új univerzumokat teremt az Istenség azzal, hogy kilélegez, majd elpusztítja őket, ahogy belélegez. Júgáknak nevezték ezeket a korszakokat. A modern tudomány ősrobbanásnak nevezte el. Abszolút, tiszta tudatban voltam. Láttam vagy észleltem az összes ősrobbanást vagy júgát, amint megteremtették és elpusztították önmagukat. Azonnal be is léptem mindegyikbe egyidejűleg. Láttam, hogy a teremtés minden kicsi darabkájának megvan a hatalma a teremtésre. Nagyon nehéz ezt elmagyarázni. Még mindig nem találom rá a megfelelő szavakat.

Visszatérésem után évekbe telt, hogy akár csak egyetlen szót is találjak az üresség-élményre. Most már el tudok mondani ennyit: az üresség kevesebb, mint a semmi, s mégis több mindennél, ami van!
Abszolút zéró az üresség; káosz, mely az összes lehetségességet megformálja. Abszolút tudat; sokkal több még az univerzális intelligenciánál is.

Hogy hol van az üresség? Meg tudom mondani. Belül van az üresség, és kívül van mindenen. Te, épp most, miközben élsz, mindig az ürességen belül és kívül is vagy egyidejűleg. Nem kell elmenned érte sehová, és nem is kell meghalnod, hogy odakerülj. Az üresség az összes fizikai
megnyilvánulás közötti vákuum vagy semmi. Az atomok és alkotórészeik közötti ŰR. A modern tudomány elkezdte tanulmányozni ezt a minden dolog között húzódó űrt. Ők zéró-pontnak nevezik. Akárhányszor meg akarják mérni, a műszereik megbolondulnak vagy a végtelenbe mutatnak, hogy úgy mondjam. Egyelőre nincs módjuk arra, hogy pontosan megmérjék a végtelent. Több zéró-űr van a saját testedben és az univerzumban, mint bármi más!

Amit a misztikusok az ürességnek hívnak, az nem üresség. Tele van energiával, egy másfajta energiával, ami mindazt megteremtette, ami vagyunk. Az ősrobbanás óta minden vibráció; az első szótól kezdve, ami az első vibráció.

A bibliai "vagyok" után valójában kérdőjel dukál.
"Vagyok? Mi vagyok?"

A teremtés tehát Isten, aki az elképzelhető összes módon kutatja Isten Énjét, egy folyamatban lévő, végtelen felderítésben, mindannyiunkon keresztül. A fejeden lévő összes hajszálon keresztül, az összes fa összes levelén keresztül, az összes atomon keresztül Isten kutatja Isten Énjét, a nagy "vagyok"-ot. Azt kezdtem látni, hogy minden, ami van, azonos az Énnel, szó szerint; a te Éneddel, az én Énemmel. Minden a nagyszerű Én. Ezért tud Isten még arról is, ha egy falevél lehull. Azért lehetséges ez, mert bárhol is vagy, az univerzum központjában vagy. Bárhol is tartózkodjon egy atom, az univerzum központjában van. Isten van abban, és Isten van az ürességben.

Ahogy felderítettem az ürességet és az összes júgát vagy teremtést, teljes mértékben kívül voltam téren és időn, ahogy azokat ismerjük. Azt fedeztem fel ebben a kitágult állapotban, hogy a teremtés az abszolút, tiszta tudat - vagy Isten -, ami az élet tapasztalatába árad, ahogy azt ismerjük. Maga az üresség mentes a tapasztalattól. Megelőzi az életet, az első vibrációt. Az Istenség több az életnél és
a halálnál. Így tehát még az életnél és a halálnál is több tapasztalnivaló van az univerzumban!

Az ürességben voltam, és tudatában voltam mindennek, ami valaha is megteremtődött. Olyan volt, mintha Isten szemein át néznék ki. Istenné váltam. Hirtelen már nem önmagam voltam többé. Csak annyit tudok erről mondani, hogy Isten szemein át néztem ki. És hirtelen tudtam, hogy miért léteznek az atomok, és mindent láttam.

Az az érdekes, hogy miután bementem az ürességbe, azzal a megértéssel jöttem ki belőle, hogy Isten nincs ott. Isten itt van. Erről szól ez az egész. Tehát ez az állandó keresés az emberi faj részéről, hogy
valahol önmagunkon kívül megtaláljuk Istent... Isten mindent odaadott nekünk, minden itt van - hát így állunk. És ahová most tartunk, az az, hogy Isten rajtunk keresztül kutatja Istent. Az embereket annyira lefoglalja az, hogy megpróbálnak Istenné válni; pedig inkább arra kellene ráébredniük, hogy már Isten vagyunk, és Isten mi-vé válik. Erről szól valójában ez az egész.

Amikor erre ráébredtem, végeztem az ürességgel, és vissza akartam térni ehhez a teremtéshez vagy júgához. Valahogy ez tűnt természetesnek.

Aztán hirtelen visszatértem a második fényen vagy az ősrobbanáson keresztül, s közben megint sok bársonyos morajlást hallottam. A tudatáramlattal visszautaztam az egész teremtett világon át. Micsoda utazás volt! Ahogy áthaladtak rajtam a galaxisok szuperhalmazai, még több meglátásom támadt. Áthaladtam a galaxis centrumán, ami egy fekete lyuk. A fekete lyukak az univerzum nagy processzorai vagy recirkulálói. Tudod, mi van egy fekete lyuk túloldalán? Mi vagyunk; a mi galaxisunk, ami újra fel lett dolgozva egy másik univerzumból.

Teljes energiaszerkezetét tekintve fantasztikus fényvárosnak látszott a galaxis. Az ősrobannásnak ezen az oldalán minden energia: fény. Minden atomon belüli részecske, atom, csillag, bolygó, s még maga a tudat is fényből áll, és frekvenciával és/vagy részecskével rendelkezik. Élő anyag a fény. Minden fényből áll, még a kövek is. Tehát minden élő, eleven. Isten fényéből épül fel minden; minden nagyon is intelligens.

Ahogy továbbutaztam az áramlaton, végül azt láttam, hogy hatalmas fény érkezik felém. Tudtam, hogy ez az első fény; naprendszerünk Felsőbb Én-fénymátrixa. Ezután a teljes naprendszer megjelent a fényben, amit ismét bársonyos morajlás kísért.

Ez a mi helyi testünk, mi pedig sokkal nagyobbak vagyunk, mint képzelnénk. Láttam, hogy a naprendszer a mi testünk. Én is része vagyok ennek, a Föld pedig az a nagyszerű, teremtett lény, ami mi vagyunk, és mi az a része vagyunk, ami tudja, hogy van. De csak ez a része vagyunk mi a Földnek. Nem vagyunk minden, hanem csak az a része, ami tudja, hogy van.

Az összes energiát láttam, amit ez a naprendszer hoz létre. Hihetetlen fény-show! Hallottam a szférák zenéjét. Naprendszerünk - az összes égitesthez hasonlóan - egyedi mátrixot generál, mely fény-, hang- és vibrációs energiából áll. A többi csillagrendszer fejlett civilizációi vibrációs vagy energiamátrix-lenyomat alapján ismerik fel az életet, ahogy azt mi az univerzumban ismerjük. Gyerekjáték ez számukra. A Föld csodálkozó gyermekei (az emberi lények) ebben a pillanatban is hangok tömkelegét keltik, mint az univerzum hátsóudvarában játszó gyermekek.

Közvetlenül a fény központjába utaztam az áramlaton. Úgy éreztem, átölel a fény, ahogy ismét belélegez engem - amit újabb lágy morajlás követett.

Ebben a nagy szeretet-fényben voltam, s közben átáramlott rajtam az élet áramlata. Megint csak azt tudom mondani, hogy a lehető legszeretetteljesebb, ítélkezés nélküli fény volt. Ideális szülő egy
ilyen csodálkozó gyermeknek.

"És most?" - tűnődtem.

A fény elmagyarázta nekem, hogy nincs halál; halhatatlan lények vagyunk. Örökkévalóság óta élünk már! Ráébredtem, hogy egy természetes élő rendszer részei vagyunk, mely vég nélkül recirkulálja önmagát. Semmiféle parancsot nem kaptam a visszajövetelre. Egyszerűen csak
tudtam, hogy vissza fogok jönni. Természetes volt mindazok után, amiket láttam.

Nem tudom, emberi idő szerint meddig maradtam a fénnyel. De eljött a pillanat, amikor ráébredtem, hogy választ kaptam az összes kérdésemre, és közeleg a visszatérésem. Amikor azt mondom, hogy összes kérdésemre választ kaptam a másvilágon, szó szerint értem ezt. Választ kaptam az összes kérdésemre. Minden embernek más az élete, és más kérdéseket kutat. Némelyik kérdésünk egyetemes, de mindannyian a magunk egyedi módján kutatjuk azt a dolgot, amit életnek nevezünk. Így van ezzel minden más életforma is, a hegyektől kezdve az összes fa összes leveléig.

És ez nagyon fontos számunkra ebben az univerzumban. Mert mind hozzájárul a Nagy Képhez, az élet teljességéhez. Szó szerint Isten vagyunk, aki Isten Énjét kutatja az Élet végtelen Táncában.
Egyediséged gyarapítja az egész életet.

Ahogy megkezdtem visszatérésemet az életciklusba, eszembe se jutott, és nem is kaptam róla információt, hogy ugyanahhoz a testhez fogok visszatérni. Egyszerűen nem számított. Tökéletes bizalmat vetettem a fénybe és az életfolyamatba. Ahogy az áramlat összeolvadt a nagy fénnyel, azt kértem, hogy sohase felejtsem el a kinyilatkoztatásokat és azokat az érzéseket, amikre a másvilágon tettem szert.

"Rendben" volt a válasz. Kedvem lett volna megcsókolni a lelkem.

Aztán a fényen át visszakerültem a vibrációs birodalomba. Az egész folyamat megfordult, és még több információt kaptam. Hazafelé tartó utamon leckéket kaptam a reinkarnáció mechanizmusairól. Választ kaptam összes apró kérdésemre:

"Hogyan működik ez? Hogyan működik az?" Tudtam, hogy reinkarnálódni fogok.

A Föld egy nagy energiaprocesszor, s belőle fejlődik ki egyéni tudatunk. Első ízben gondoltam magamra emberként, és boldog voltam, hogy az vagyok. Az alapján, amit láttam, már az is boldoggá tett volna, ha atom vagyok ebben az univerzumban. Egy atom. Szóval, az, hogy Isten emberi részei vagyunk... a legfantasztikusabb áldás. Olyan áldás, ami legvadabb elképzeléseinket is felülmúlja arról, hogy milyen lehet egy áldás. Mindannyiunk esetében fantasztikus és csodálatos, hogy emberi részei vagyunk ennek a tapasztalatnak. Mindannyian - függetlenül attól, hogy hol vagyunk, elcseszett helyen-e vagy sem - áldás vagyunk a bolygóra, pont ott, ahol vagyunk.

Szóval, úgy mentem át a reinkarnációs folyamaton, hogy azt vártam, csecsemő leszek valahol. De leckét kaptam arról, hogy hogyan fejlődhet az egyéni identitás és tudat. Ebbe a testbe tértem vissza.

Nagyon meglepődtem, amikor kinyitottam a szemem. Nem tudom, miért, hiszen értettem a dolgot; mégis nagy meglepetésként ért, hogy ebbe a testbe tértem vissza, a szobámba, ahol valaki éppen kisírta a szemeit miattam. Az ápolónőm volt. Másfél órával azután adta fel a reményt, hogy megtalálta a holttestemet. Biztos volt benne, hogy halott vagyok;
a halál összes jele megvolt - már merevedésnek is indult a testem. Nem tudjuk, mennyi ideig voltam halott, de azt tudjuk, hogy másfél óra telt el azután, hogy megtalált. Amennyire tudta, tiszteletben tartotta a kívánságomat, hogy néhány órára hagyja magára a holttestemet. Volt egy sztetoszkópunk és sok másik eszközünk a test életfunkcióinak ellenőrzésére, hogy ki lehessen deríteni, mi történik. Ő igazolni tudja, hogy tényleg halott voltam.

Nem halálközeli élmény volt ez. Magát a halált tapasztaltam meg legalább másfél órán át. Az ápolónőm holtan talált engem, és másfél órán át újra- meg újraellenőrizte a vérnyomást és a szívverést. Aztán felébredtem, és kint megláttam a fényt. Megpróbáltam felkelni, hogy odamenjek hozzá, de kiestem az ágyból. Az ápolónőm hangos puffanást hallott, és a padlón talált rám.

Amikor felépültem, nagyon megleptek és lenyűgöztek a velem történtek. Eleinte nem volt meg az út összes emléke, amikre most emlékszem. Egyre csak kicsúsztam ebből a világból, és azt kérdezgettem: "Élek?" Álomszerűbbnek tűnt ez a világ, mint a másik.

Három napon belül megint normálisan éreztem magam, mégis egészen máshogy voltam, mint életemben bármikor. Később visszatértek az emlékeim az útról. Semmi problémát nem láttam egyetlen emberi lénnyel sem, akivel valaha is találkoztam. Korábban nagyon könnyen ítélkeztem.
Úgy gondoltam, egy csomó ember tényleg jól el van cseszve; igazából azt gondoltam, hogy mindenki el van cseszve, csak én nem. De most már világos volt előttem, mi is a helyzet.

Körülbelül három hónappal később egy barátom szólt, hogy menjek el megvizsgáltatni magam, úgyhogy elmentem, és ultrahangos vizsgálatot végeztek rajtam, stb. Tényleg jól éreztem magam, és féltem, hogy rossz híreket kapok.

Emlékszem, ahogy az orvos megnézte a korábbi és későbbi ultrahangos vizsgálatok eredményét, majd így szólt: "Nos, most nincs itt semmi."
Mire én: "Akkor csoda történt, nem?"
Mire ő: "Nem, előfordul ilyesmi, úgy hívják, hogy spontán javulás."
Egyáltalán nem volt lenyűgözve. Pedig csoda történt, és engem lenyűgözött, még ha mást nem is.

Az élet misztériumának nagyon kevés köze van az intelligenciához. Az univerzum egyáltalán nem intellektuális folyamat. Hasznos az intellektus; kiváló, de jelenleg ez az egyetlen eszköz, amivel a
dolgokat kezeljük, ahelyett, hogy a szívünkkel és önmagunk bölcsebb részével tennénk.

A Föld központja a nagyszerű energia átalakító, mint ahogy a Földünk mágneses terét ábrázoló képeken látni. Ez a mi ciklusunk: újra meg újra visszahúzza bele és rajta át a reinkarnált lelkeket. Ha eléred az emberi szintet, ez azt jelzi, hogy egyéni tudatot kezdesz kifejleszteni. Az állatoknak csoportlelke van, és csoportlelkekben reinkarnálódnak. Nagyon is lehetséges, hogy egy szarvas örökké szarvas legyen. De ha már emberként születsz meg, akár fogyatékosként, akár zseniként, ez akkor is azt mutatja, hogy az egyéni tudat kifejlesztésének ösvényét járod. Ez önmagában véve része annak a csoporttudatnak, amit emberiségnek nevezünk.

Láttam, hogy a rasszok: személyiséghalmazok. A Franciaországhoz, Németországhoz és Kínához hasonló nemzeteknek mind megvan a maguk személyisége. A városoknak is van személyiségük, helyi csoportlelkük, mely bizonyos embereket vonz. A családok csoportlelkeket alkotnak. Egy
fraktál ágaihoz hasonlóan fejlődik az egyéni identitás; a csoportlélek a mi egyéniségünkben tesz felfedezéseket. Nagyon-nagyon fontosak a különféle kérdések, melyeket felteszünk. Így kutatja az Istenség Isten Énjét - rajtad keresztül. Tehát tedd csak fel a kérdéseidet, és kutass. Meg fogod találni az Énedet, és Istent fogod megtalálni abban az Énben, mert az az egyetlen Én.

Látni kezdtem, hogy mi, emberek, mindannyian lélektársak vagyunk. Ugyanannak a léleknek vagyunk a részei, mely fraktálként ágazik sok kreatív irányba, de ettől még ugyanaz. Most már úgy tekintek minden emberi lényre, akit valaha is láttam, mint lélektársra, az én lélektársamra; az igazira, akit mindig is kerestem. Ráadásul a valaha is létező legnagyszerűbb lélektársad nem más, mint önmagad. Mindannyian hímneműek és nőneműek vagyunk egyben. Megtapasztaljuk ezt
a méhben, és megtapasztaljuk a reinkarnáció révén is. Ha önmagadon kívül keresed a végső lélektársat, sosem fogod megtalálni; nem ott van. Mint ahogy Isten sem "ott" van. Isten itt van. Ne "ott kint" keresd Istent. Itt keresd Istent. Az Énedet kutasd. Kezdd el a legnagyszerűbb szerelmi viszonyt, amit valaha is átéltél... az Éneddel. Mindent szeretni fogsz belőle.

Alászálltam abba is, amit pokolnak lehetne nevezni. Meglepő volt. Nem láttam sem Sátánt, sem egyéb gonosz lényt. Az emberek saját nyomorúságába, közönyébe, tudatlanságának sötétségébe való alámerülés volt pokolbéli alászállásom. Szörnyű örökkévalóságnak tűnt. De a körülöttem lévő milliónyi lélek mindegyikének volt egy apró fénycsillaga, ami mindig a rendelkezésére áll. De úgy látszott, senki nem szentel neki figyelmet. Felemésztette őket saját bánatuk, traumájuk és nyomorúságuk. De - úgy tűnt, egy örökkévalóság után - elkezdtem szólítgatni a fényt, mint ahogy egy gyerek kiált segítségért a szüleinek. Ekkor kinyílt a fény, és alagutat formált, ami egyenesen
hozzám jött, és elszigetelt engem az összes fájdalomtól és félelemtől. Hát ez a pokol valójában.

Szóval, azt tanuljuk, hogy hogyan segítsünk egymásnak, hogyan tartsunk össze. Most nyitva állnak a pokol kapui. Szövetkezni fogunk egymással, össze fogunk tartani, és együtt sétálunk ki a pokolból.
 
Felém jött a fény, és hatalmas arany angyallá változott. Megkérdeztem: "A halál angyala vagy?"

Tudomásomra hozta, hogy ő az én mindlelkem, az én Felsőbb Én mátrixom, önmagunk szuperősi része. Ezután a fényhez kerültem.

Tudományunk hamarosan mennyiségileg is meg fogja határozni a szellemet. Hát nem csodálatos? Olyan eszközökkel állunk elő, melyek érzékenyek a finomenergiára vagy szellemi energiára. A fizikusok azért ütköztetik egymással az atomokat, hogy megtudják, miből állnak. Már lejutottak a kvarkokig, a bájos-kvarkokig, és így tovább. Nos, egy napon lejutnak majd ahhoz az apró dologhoz is, ami az egészet egybetartja, és úgy kell majd nevezniük, hogy... Isten. Az atomok ütköztetésével nemcsak azt látják, hogy mi van ott belül, hanem teremtenek is részecskéket. Hála Istennek, a többségük igen rövid életű: milli-másodpercekig és nano-másodpercekig maradnak fenn. Csak most
kezdjük megérteni, hogy teremtünk is, miközben haladunk.

Ahogy örökké láttam, egy olyan birodalomhoz érkeztem, melyben van egy pont, ahol az összes tudást hátrahagyjuk, és a következő fraktál, a következő szint teremtésébe kezdünk. Megvan a hatalmunk arra, hogy teremtsünk, miközben kutatunk. S nem más ez, mint Isten, aki rajtunk
keresztül tágítja  önmagát.

Visszatérésem óta is megtapasztaltam már spontán módon a fényt, és megtanultam, hogyan jussak be abba a térbe szinte bármikor, amikor meditálok. Mindannyian képesek vagyunk erre. Nem kell meghalnod hozzá. Fel vagy szerelve rá; már eleve így vagy "drótozva".

A test a legpompásabb fénylény, ami csak létezik. Hihetetlen fény univerzuma a test. A szellem nem ösztönöz minket arra, hogy szétfoszlassuk ezt a testet. Nem ez történik. Ne próbálkozz többé azzal, hogy Istenné válj; Isten válik te-vé. Itt.

Olyan az elme, mint egy gyermek, aki az univerzumban rohangál, követelőzik, és úgy gondolja, ő teremtette a világot. De kérdezd csak meg az elmét:
"Mi köze volt ehhez az anyukádnak?"
Ez a spirituális tudatosság következő szintje. Ó! Az anyukám! Hirtelen felhagysz az egóval, mert nem az egyetlen lélek vagy az univerzumban.
A fényhez intézett egyik kérdésem ez volt: "Mi a mennyország?"
Körbeutaztatott az összes mennyben, amit valaha is teremtettek: a Nirvánákban, az örök Vadászmezőkön, mindegyikben. Bejártam őket. Gondolatforma-teremtmények ezek, és mi teremtettük őket. Valójában nem megyünk a mennybe; újrafeldolgozás történik velünk. De bármit is
teremtettünk, ott hagyjuk önmagunk egy részét. Valóságos az, de nem a lélek egésze.

Láttam a keresztény mennyországot. Szép helynek képzeljük el, ahol egy trón előtt állunk, és örökös imádattal illetjük a trónon ülőt. Én kipróbáltam. Unalmas! Ez volna a sorsunk? Gyerekes ez a mennyország. Nem akarok megbántani senkit. Néhány mennyország nagyon is érdekes, néhány meg unalmas. Az ókoriakat érdekesebbnek találtam, például a bennszülött amerikaiakét, az Örök Vadászmezőket. Az egyiptomiaknak fantasztikusak a mennyországaik. És így tovább. Olyan sok van belőlük. Mindegyikben van egy fraktál, ami a te sajátos értelmezésed, hacsak nem vagy része annak a csoportléleknek, mely kizárólag egy-egy meghatározott vallás Istenében hisz. Akkor nagyon közel álltok egymáshoz; ugyanabban a "stadionban" vagytok együtt. De még ekkor is különbözik egy kicsit mindegyik. Egy részed az, amit ott hagysz. A halál az életről szól, nem a mennyről.

Megkérdeztem Istent: "Melyik a legjobb vallás a bolygón? Melyik a helyes?"
És az Istenség - nagy szeretettel - így válaszolt: "Törődöm is én vele!"
Hihetetlen kegyelem volt ez. Azt jelentette, hogy csak mi törődünk ilyesmivel.
Az összes csillag Végső Istensége így szól hozzánk: "Nem számít, milyen vallású vagy."

Vallások jönnek és mennek; változnak. Nem volt itt mindig a buddhizmus, sem a katolicizmus; és mindegyik a nagyobb megvilágosodásról szól. Most több fény érkezik az összes rendszerbe.
Reformáció következik majd be a spiritualitásban, ami éppolyan drámai lesz, mint amilyen a protestáns reformáció volt. Rengetegen fognak harcolni miatta, egyik vallás a másik ellen kel ki, azt hívén, hogy csak nekik van igazuk.

Az emberek azt gondolják, hogy ők birtokolják Istent, mármint a vallások és a filozófiák, de főleg a vallások, mert ezek nagy szervezeteket építenek filozófiájuk köré. Amikor az Istenség azt mondta: "Törődöm is én vele!", azonnal megértettem, hogy ránk van hagyva, törődjünk vele mi. Azért fontos, mert mi törődünk vele. Nekünk számít, és csak itt fontos. A Végső Istenség nem törődik vele, hogy
protestáns vagy-e, vagy buddhista, vagy bármi más. Az egész egy-egy virágzó arca mindegyik. Bárcsak minden vallás ráébredne erre, és békén hagynák egymást! Nem a vallások végét jelenti ez, hanem annak felismerését, hogy ugyanarról az Istenről beszélünk. Élni és élni hagyni - ez a lényeg. Mindegyiknek eltérő a nézőpontja. És mindegyik hozzájárul a Nagy Képhez; mindegyik fontos.

Úgy mentem át a másvilágra, hogy sok félelmem volt a vegyi hulladékokkal, a nukleáris fegyverekkel, a népességrobbanással, az esőerdőkkel kapcsolatban. Úgy tértem vissza, hogy mindegyik probléma iránt szeretetet éreztem. Szeretem a nukleáris pusztítást. Szeretem a gombafelhőt; ez a legszentebb mandala, ami ez ideig megnyilvánult, archetípusként. Egy csapásra bármely földi vallásnál vagy filozófiánál közelebb hozott minket egymáshoz, s új tudatszintre emelt. Tudván, hogy talán tizenötször vagy ötszázszor is felrobbanthatnánk a bolygót, ráébredünk végre, hogy együtt vagyunk itt mindannyian. Egy ideig bombákat kellett lövöldözniük, hogy megértessék ezt velünk. Ezután kezdtük azt mondogatni: "Már nincs szükségünk erre többé."

Valójában most már biztonságosabb világban vagyunk, mint amilyenben valaha is voltunk, és még biztonságosabbá válik majd. Tehát úgy jöttem vissza, hogy szeretetet éreztem a vegyi fegyverek iránt, mert összehoztak minket. Olyan nagyok ezek a dolgok. Ahogy Peter Russell mondaná, "lélekméretűek" ezek a problémák. Vannak lélekméretű válaszaink is? IGEN!

Az esőerdők kiirtása le fog lassulni, és ötven év múlva már több fa lesz a bolygón, mint jó ideje. Ha érdekel az ökológia, küzdj érte; te vagy az a része a rendszernek, aki tudatossá válik. Küzdj érte minden erőddel, de ne csüggedj el! Része ez egy nagyobb dolognak.

A Föld önmaga megszelídítésének a folyamatában van. Sosem lesz többé olyan vad hely, mint amilyen valaha volt. Lesznek nagyon is vad helyek; rezervátumok, ahol burjánzik a természet. Kertészkedés és rezervátumok lesznek majd a jövőben. A népességnövekedés nagyon közel
kerül az optimális energiatartományhoz, hogy tudati váltást idézzen elő. Ez a tudati váltás megváltoztatja majd a politikát, a pénzt, az energiát is.

Mi történik, amikor álmodunk? Sokdimenziós lények vagyunk. Hozzá tudunk ehhez férni tudatos álmodás révén. Valójában Isten álma ez az univerzum. Az egyik dolog, amit láttam, az volt, hogy mi, emberek, apró porszemek vagyunk egy bolygón, ami apró porszem egy galaxisban, ami szintén apró porszem csupán. Óriási rendszerek vannak odakint, s mi afféle átlagrendszerben vagyunk. De az emberi lények már a tudat egész kozmoszában legendásak. Legendás a Föld/Gaia parányi kis emberi lénye. Az egyik dolog, ami miatt legendásak vagyunk, az az álmodás. Legendás álmodók vagyunk. Valójában az egész kozmosz az élet értelmét keresi, az egésznek az értelmét. És a kicsi álmodó volt az, aki a valaha is kiötlött legjobb válasszal állt elő. Megálmodtuk azt. Szóval fontosak az álmok.

Most, hogy már meghaltam és vissza is tértem a halálból, igazán tisztelem az életet és a halált. DNS-kísérleteinkben nagy titokra deríthettünk fényt. Hamarosan képesek leszünk arra, hogy addig éljünk
ebben a testben, ameddig csak akarunk. Úgy 150 év után lesz egy olyan intuitív érzésünk, hogy csatornát akarunk váltani. Ha örökké egyetlen testben élnénk, az nem lenne olyan kreatív, mint a reinkarnáció, mint az energia átvitele ebben a fantasztikus energiaörvényben, amiben vagyunk. Valójában érteni fogjuk az élet és a halál bölcsességét, és örömünket leljük majd benne.

Már eddig is egy örökkévalóság óta élünk. Ez a test, amiben vagy, egy örökkévalóság óta él. Az élet véget nem érő áramlatából fakad, az ősrobbanásig visszanyúlóan, és még azon is túl. Ez a test ad életet a következő életnek, sűrű- és finomenergiát tekintve egyaránt. Ez a test már egy örökkévalóság óta él.

                                                Ábrahám bölcsességei
                 a személyes energiánk irányítására  a mindennapi életben
                       Forrás :Abraham-Hicks Publications  Daily Quotes
                                              (Fordította: Somi-Kovács Mária)
              
Soha, senkit nem taníthatsz meg arra, hogy miként rezegjen, és nem is formálhatsz a képedre senkit, hogy úgy rezegjen, mint te. Nem az a feladatod, hogy megjavítsd őket: nem romlottak el. A Te feladatod, hogy válassz abból, ami neked a legjobban esik és szilárdítsd meg önmagadban annyira, hogy élvezetet és örömet adjon neked. Ahogy ezt teszed, egyensúlyba kerülsz a saját forrásod energiájával és egy lenyűgöző tapasztalatban lesz részed. Csak azt kell elkerülnöd, hogy a saját örömöd mások megéléseitől függjön, mert akkor mindig ebbe menekülsz majd.

Van, aki szerint nem törekedhetsz pénzszerzésre, mert a pénz iránti vágy nem spirituális, hanem materiális. De szeretnénk, ha emlékeznél arra, hogy egy nagyon is anyagi természetű világban élsz, ahol a lélek testesül meg. Nem tudod magadat elválasztani spirituális lényedtől, és amíg testben vagy, a fizikai, anyagi világtól sem. Minden fizikai természetű dolog, ami a környezetedben lenyűgöz, valójában spirituális természetű.

Nem azon kell dolgoznod, hogy az önmagad számára természetes magas rezgésszinten légy, hiszen ez természetes a számodra. Ehelyett fel kell hagynod azzal, hogy olyan  gondolatokat hordozol, amelyek leviszik a vibrációs szintedet. Ennek a titka, hogy többé nem irányítod olyan dolgokra a figyelmedet, amelyek megakadályozzák, hogy elengedd magad és harmóniában rezegj valódi önmagaddal.

Vannak, akik azt mondják, hogy ha egy kellemetlen dolgot elég sokáig csinálsz, idővel kellemessé válik. De mi nem ezt hirdetjük. Sokkal inkább az egyensúly megteremtésének, majd a cselekvésnek a hívei vagyunk. Mindig azt hirdetjük, hogy a félelemtől meg kell szabadulni; nem szeretnénk, hogy olyasmit végezz, ami félelmet kelt benned. Lehet, hogy a legkisebb (belső) ellenállás érdekében nem szabad lóra ülni. Az is lehet, hogy a legkisebb ellenállás érdekében csak másik lóra kell szállni – de a félelem miatt végül soha sem cselekszünk.

Ha azt látod, hogy valaki valamilyen szörnyűséget él meg, elkezdesz erőteljesen vágyni a helyzet megoldására, és annak a rezgései törnek elő belőled... Amikor csak a változtatásra  összpontosítasz,máris jobban érzed magad. Ezzel annak az áramlatnak a részévé váltál, ami a megoldás egy darabja.

Egyáltalán mi a rossz? Rossz az, ami különbözik attól, amit én akarok. Ki dönti el, hogy mi a rossz? Jerry és Esther a tojómadarat figyelte, ahogy rendezgette a tojásokat a fészekben, amíg a szomszéd macskája megette az egyik tojást. Eszter azt mondta: „rossz macska”! A macska azt mondta: „jó kismadár”!


Ha az emelkedettségre, a bőségre vagy a jólétre gondolsz, feltöltődsz pozitív érzelmekkel. Ebben az érzésben úgy megbízhatsz, mint egy iránytűben, ami mutatja, hogy az adott dolog (ami a valóságban mindig két dolgot jelent) melyik oldalán állsz. Legyen szó pénzbőségről, vagy a pénz hiányáról, az egészségről, vagy annak hiányáról, egy társról, illetve annak hiányáról – amikor jó érzéseid vannak, mindig akkor vagy abban a állapotban, hogy bevonzod, amit akarsz.

Nem az évekről, a korról, vagy a fiatalságról van szó, hanem a lejtőn való megindulásról. A hanyatlás az önvalóddal való összhangról, vagy annak hiányáról szól. A lejtőn való megindulás attól függ, hogy a jelen pillanatban az elágazás melyik ágán indulsz? Most melyik úton induljak? Most melyik úton induljak? Erről szól ez az egész.

Van a gondolat, a formát öltött gondolat és a testet öltött, megjelenített gondolat. A megjelenítést mindig az adott személy nézőpontja alakítja. Az a tér-idő valóság tehát, amit észlelünk, nem más, mint vibrációs értelmezés. Így az a gondolati forma, amely az emberre vonatkozik, egy tágabb perspektívából származik és folyamatosan fejlődik minden tapasztalás által, amit az emberek itt, a bolygón megtapasztalnak. Amit mi embernek vagy humán lénynek látunk, az valójában vibrációs értelmezés. Nos, a majmoktól származik-e az ember? Nem, az ember egészen más elképzelést takar. Akkor hát hogyan alkalmazható ide az evolúció elmélete? Mi azt mondjuk, hogy mivel minden faj gondolati formája, illetve a megélt tapasztalatai szerint ölt testet, a létezésük eszméje terjeszkedik. A terjeszkedést a gondolat legmesszebb ható kitörései  végzik, és  ezt támogatja a Forrás energiája, ami mindenhol ott van, ahol a gondolat.

A fizikai tapasztalás a gondolat élenjáró, legmesszebbre kiható színtere, a gondolat legtávolabbra törő kiterjedése. Nem a kezdőpontnál állsz, hanem itt, az áttörés legelső frontján és megéled a gondolataid megjelenítését. Ahogy megtapasztalod ennek a manifesztálódásnak az ellentmondásait, új vágyakkal állsz elő, amelyek behívják az Életerőt.

A világ minden vallásának, amiből egyébként sokkal több van, mint amennyiről tudomásod van, megvan a lehetősége a tökéletes kiteljesedésre. Amikor azonban azt gondolod,hogy be kell bizonyítanod, hogy a tied az egyetlen igazság – és ítélkezően szegülsz másokkal szembe – elválasztod magad a Kapcsolatodtól, amelyet az ítélkezésed előtt  megtaláltál a vallásodban.

Nincs jobb annál, mint egy boldog helyre kerülni, bevonzani egy boldog embert és boldogan élni vele az idők végezetéig, ahelyett, hogy egy negatív helyen egy negatív ember társaságában próbálsz a boldogságra törekedni.

Abban a demokráciában, amiben élsz, a társadalom nagy része ugyanolyan kötöttségeket él meg, mint más fennállómásféle rendszerek lakosai. A kötöttségek ugyanis nem a kormányzat jellegétől függenek, hanem attól, hogy az egyén mennyire kapcsolódik olyan rezgéshez, amelyek megakadályozzák a jólét áramlását.


Az életben elért siker mércéje nem a megszerezhető javak. Nem a pénz, vagy a vagyon. Hanem a megélt boldogság mértéke.

Nem létezik a rossz, vagy a jó, a betegség, vagy az egészség áramlata. Csakis a Jólét áramlata létezik. A kérdés, amit fel kell tenned magadnak, nem más, mint hogy „Ebben a pillanatban beengedem-e a jólétet a világomba, vagy sem? Megengedem, hogy ide jöjjön, vagy sem?”.

A megengedés művészetét gyakoroljuk. Ez azt jelenti, hogy alapnak a legjobb érzést kiváltó gondolatot vesszük, nem pedig a legigazibb, vagy a leginkább valódinak tűnő gondolatot. Ha  kimondod, ahogy épp bejön, az szembesít azzal, hogy hányadán  állsz magaddal: „A francba is, elmondom úgy, ahogy van. Azért úgy mondom, ahogy van, mert mindenki azt akarja, hogy azt mondjam, ahogy van.”  Mondd úgy, ahogy van, ha szereted, ahogy van. De ha nem szereted, ahogy van, akkor ne úgy mondd, ahogy van – hanem úgy mondd, ahogy szeretnéd, hogy legyen. Ha elég sokáig mondod úgy, ahogy szeretnéd, hogy legyen, akkor elkezded úgy érezni, ahogy akarod, hogy legyen.  És ha úgy érzed, ahogy akarod, hogy legyen, akkor úgy is lesz, ahogy akarod.

Az Univerzum nem büntet és nem ajándékoz. Az Univerzum válaszol arra a rezgésre, amit kibocsátasz. Minél örömtelibb vagy, annál tökéletesebb bőség áraszt el – te választod meg ennek a bőségnek a mikéntjét

Nem koncentrálhatunk valakinek a gyengeségeire annak érdekében, hogy a felszínre hozzuk az erősségeit. Ha azt szeretnéd, hogy jó érzés árasszon el, ne arra gondolj, hogy ők szerinted mit csinálnak rosszul. Ehelyett azt kell sugároznod, ami téged boldoggá tesz, amikor sugárzol magadból. Ha ezt teszed, képes leszel jeleket küldeni, ami segíti őket, hogy újra kapcsolatot teremtsenek önmagukkal.

Azokat a dolgokat keresd, amiket ebben a pillanatban nagyra értékelsz. Ettől olyan állapotba kerülsz, amikor mindent megengedsz magadnak, akkor is, ha még nem tudott testet ölteni a vágyad. „Sokan vannak olyanok most is, akik azt az álmot tapasztalják meg, amit én is szeretnék, akik egykor ott voltak ahol most én tartok. Rajta vagyok az utamon. Semmi sem hibádzik. Minden kibontakozik a maga tökéletességében. Itt vagyok tökéletes, ahol vagyok, és afelé tartok, ami még tökéletesebben kielégíti minden vágyam.” Ez az a hozzáállás, ami megengedi a kiteljesedést

Ha valami letaglóz, az azért van, mert nem akaródzik azon a fordulatszámon pörögni, amit Te magad kértél az Univerzumtól. Az Univerzum válaszolt a kérésedre. Te egyszerűen még nem állsz készen arra, hogy befogadd.

Megvan az a képességed, hogy - akár gyorsan - változtass a gondolati mintáidon, és ezáltal végső soron… az életed tapasztalatain.


Miközben elképzeled, átérzed, szavakba öntöd az életedről alkotott új elképzelésedet, idővel el is hiszed azt, és amikor eljutsz ide, a bizonyíték fürgén megjelenik a tapasztalatodban. A hit / nézet csupán egy gondolat, amelyre folyamatosan gondolsz, és amikor a hited /nézeted egybeesik a vágyaiddal, akkor a vágyaidnak valósággá kell válniuk.

A Vonzás törvénye minden együttműködő kapcsolatot összegyűjt…így jön létre a valamivé válás örvénye – az örvény, amely az összes igényt tartalmazza, az összes kiegészítéssel – minden egyes kívánságod minden egyes részletére kiterjedően – és a Vonzás törvénye válaszol erre. Képzeld el ezt a forgó-örvénylő örvényt, és a vonzás erejét, amely az összegzés eredményeként jön létre, ahogy a Vonzás törvénye válaszol a tiszta, ellenállás-mentes, fókuszált vágyadra. Az örvény szó szerint behúzza mindazokat a dolgokat, amelyek az igényed kielégítéséhez szükségeltetnek. Az összes támogató elem oda lesz szólítva, és meg is jelennek az elképzeléseid beteljesítése érdekében, melyekre a szándékod irányul.

Az életem a kapcsolataimról szólnak…Soha nem kapod magad azon az idő bármely pontján, hogy a kapcsolataid ne játszanának aktív szerepet a most megtapasztalásában, mivel minden észlelésed, meglátásod, megértésed valamivel való kapcsolatodból születik. Összehasonlító tapasztalat nélkül képtelen lennél észlelni vagy megérteni bármit is önmagadban.

Mások véleménye kevésbé fontos, mint a saját irányítási rendszerem…Nem szándékozol a szüleid véleményét a saját nézeteid, vágyaid vagy cselekedeteid ellenében mérlegelni, hogy megállapítsd azok helyénvalóságát. Mivel tudod (és jóval a születésed után is emlékszel rá), hogy a benned lévő Forrás véleménye (tudása), és a pillanatnyi gondolatod közötti kapcsolat kínálja a tökéletes irányítást a számodra, érzelem formájában. Nem szándékozol a saját érzelmi irányítási rendszeredet a szüleid véleményével helyettesíteni, még akkor sem, ha ők harmóniában vannak a saját érzelmi irányító rendszerükkel, amikor éppen útmutatást kínálnak neked. Sokkal fontosabb számodra a saját érzelmi rendszered létének felismerése, és hasznosítása, mint hogy helyesnek ítéljenek, vagy mások egyetértsenek veled..


Hasonló hasonlót vonz…Minden,amit a fizikai környezetedben észlelsz, az vibráció, és az életed a vibrációk értelmezése.
A hatalmas erejű Vonzás Törvénye minden tapasztalás gyökere, és ennek az állandó, soha-nem-változó, mindig pontos Törvénynek a tétele, hogy hasonló hasonlót vonz.
Amikor valamire gondolsz, elindítod a téma lényegének bevonzási folyamatát az életed tapasztalatába. Amint aktiválod a Gondolati Vibrációt önmagadban a figyelmeddel, amelyet az adott témára irányítasz, a kiteljesedés folyamata kezdetét veszi.


Az egyetemes Vonzás Törvénye menedzseli a kiterjedésemet… a Vonzás Törvénye minden vibráció egyetemes menedzsere, amelyből az univerzum összes létezése születik. Így aztán amikor a Vonzás Törvénye válaszol a gondolatod tartalmának vibrációjára, egyben a belső lényed vibrációjára is válaszol.

A legfontosabb kapcsolatom a forrásommal van….Nincs nagyobb fontosságú kapcsolat, mint az itt és most létező fizikai tested és ahonnan érkeztél, a Lélek/Forrás/Isten-nel való kapcsolatod. Ha ezt a kapcsolatot mindenek felettinek tekinted, akkor, és csakis akkor leszel képes szilárd alapokon kapcsolódni minden máshoz. A fizikai testeddel, a pénzzel, a szüleiddel, gyerekeiddel és unokáiddal, emberekkel, a munkáddal, a kormánnyal és a világgal való kapcsolatod fürgén és könnyedén összhangba rendeződik, egybehangolódik amint ezt az alapvető és elsődleges kapcsolatot műveled.

A gondolataim a vonzás erőteljesen áramló örvényévé állnak össze…. Ahogy a Vonzás Törvénye válaszol a fizikai valóságban kifejezett  gondolataidra, szavaidra, és cselekedeteidre ahhoz hasonlóan, a Vonzás Törvénye hatalmas erővel válaszol a vibrációs valóságodra is. Amikor minden vibráció egyetemes menedzsere, a Vonzás Törvénye a kiterjedő Belső Lényed által kifejezett vibráció tisztaságának megfelelően válaszol,az eredmény a vonzás ellenállhatatlan erejű örvénye lesz..

Hozd ki minden pillanatból az összes örömet, amit csak látsz benne. Amikor azt mondod: „ Az a meghatározó szándékom, hogy olyan dolgokat lássak  ma, amelyek örömet okoznak nekem, függetlenül attól, hogy hova megyek,mit teszek, kivel vagyok együtt, az a meghatározó gondolatom, hogy azt lássam meg, ami jó érzéssel tölt el” és minél inkább kifejlődik bennem ennek a szokásnak a vibrációja, az univerzum annál jobban érti, hogy ki vagyok! És így egyre inkább ilyen rezgésekhez lesz hozzáférésem!

Öröm vagy, aki keresi ennek a kifejezési módját. Ez nem azt jelenti, hogy célod az öröm, hanem hogy magad vagy az öröm. Cselekvő szeretet, öröm, szabadság és tisztánlátás vagy. Energia – pajkos és lelkes – ez az, ami vagy. Tehát ha állandóan összhangra igazodsz ezzel, akkor mindig az utadon vagy, és az utad különböző, változatos helyekre vezet téged. Nem tagadjuk, hogy csodákat fedezel fel, előnyökhöz jutsz, és részt veszel a teremtésben, vagy, hogy emeled az emberiséget, és hogy elégedettséget találsz sok-sok dologban, amit teremtesz, csak épp azt akarjuk hangsúlyozni, hogy Pozitív Energia a lényeged, és ez az emberi öröm érzésére fordítódik le.

Ez mindig igaz: Amit gondolok, és amit érzek, és ami megjelenik a valóságomban, az mindig vibrációs egybeesést mutat. De van itt egy jelentős hátulütő: a megjelenítés nem azonnal történik.Vagyis fellép ez a köztes idő, amelytől lankadtak lesztek…Ahányszor  negatív gondolatod támadna, és egy féltégla a fejedre esne, hamar kitisztulna a gondolkodásod.Csak hogy nem azért vagytok itt, hogy büntetést kapjatok a gondolataitokért… Azért vagytok itt, hogy használjátok a gondolkodásotokat – és a fókuszálásotokat – a valóságteremtéshez.

Sokkal több harmónia pontod van mindenkivel itt a bolygón, mint disszonáns pontod, mivel a lényed sokkal nagyobb része van harmóniában a lényed magjával, mint amit felismersz, vagy megengedsz. Minél közelebb kerülünk harmonikus kapcsolat létrehozásához az energia forrásunkkal, annál  harmonikusabbak lesznek a kapcsolataink egymással. Amikor másokra gondoltok, és arra, amit ők gondolnak rólatok, tudatában vagytok, hogy annak milyen kicsi köze van ahhoz, akik vagytok?  Annak főként ahhoz a gondolati formához van köze, amit ők kifejlesztettek.Több köze van annak hozzájuk, a gondolkozókhoz, mint hozzátok, a gondolataik tárgyához. . Ha semmi nem fontosabb neked annál, mint hogy jól érezd magad, létrehozhatsz egy fantáziaképet azokról, akik szerepelnek az életedben, és ők elkezdenek változni a róluk alkotott képed irányába. a hatalmas erejű Vonzás Törvénye  hatására.